Meteorozás a Dunántúl legmagasabb pontján

2015. október 31-én KözEI 17.15-kor, naplemente után indultam kocsival Bucsu településről a Kőszegi-hegységbe. Bozsoknál nyugatra fordulva 17.22-kor léptem át a magyar-osztrák határt. A szépen kivilágított Rohonc következett, ott északra fordulva vágtam neki a hegységen délről északra, Lékára vezető 56-os számú kiváló hegyi műútnak. A 800 méter magasban lévő hágó parkolójában sötétség fogadott és már senki sem tartózkodott. Mivel nem észleltem behajtani tilos táblát, itt keletnek fordulva egy 1,9 kilométer hosszú jó erdei földúton (egyben a „Kőzet” tanösvényen) felkocsikáztam az Írott-kő csúcsára. Leparkoltam a teljes sötétségbe burkolózó, kőből épült kilátó mellé. 882 méter magasan voltam, a Kőszegi-hegység és egyben a Dunántúl legmagasabb pontján.

17.40 volt. A hőmérséklet +5 C fokos volt, de közepes délkeleti szél fújt. Az ég teljesen felhőtlen volt és sötét, a Tejút már kezdett előjönni a zenit környéki csillagképekben. A kilátó jókora, négyszintes épülete meglepetésemre nem volt zárva. A vas csigalépcsőkön felkaptattam a kilátóteraszokra, még a legfelső, a negyedik szint feletti tetőteraszra is felmentem. Innen, valószínűleg 900 méteres magasságból: csodálatos panoráma nyílt, minden irányban zavartalan horizonttal. Már majdnem teljesen sötét volt és a környező települések kisebb-nagyobb fényei térképszerűen ott voltak alattam. Észak felé Léka sejthetően, kelet felé Kőszeg fényharangja jobban látszott (a kisvárost magát a hegység letakarja). Délkelet felé Szombathely városa nem valami erős fényhatású. A Szombathely és Kőszeg közötti főút és a Szombathely - Sé - Torony - Dozmat - Bucsu útvonal pici fényei mutatták a kis településeket. Dél felé Rohonc kicsit erősebb fényei, délnyugat és nyugat felé Ausztria kicsi és gyengén világító falvai. A nyugati horizont alsó 4-5 fokos derengő sávja mutatta a naplemente utolsó hatásait. 18.05-re beállt a teljes sötétség.

Lementem a torony lábához és szélárnyékba állva néztem puszta szemmel a felettem lévő félgömböt. A Tejút eluralta az eget és a Per-től a Sct-ig burjánzott fényesen, sőt a Sgr közepéig behatolt. Egy városlakó szemeinek ez csodás látvány volt! 18:13-kor a Sgr közepén megnéztem binoklival a „liftező nóvát”, azaz a Nova Sgr 2015 No 2-t. Sokadik kifényesedésében, 9 magnitúdósként sejthettem, talán utoljára. Ezen kívül csak szabad szemmel néztem az égre. Az Androméda-köd hosszúkás alakjával, a khí és h Persei ikerhalmaza duplán fénylett. Az NGC 752 foltként látszott, de a Triangulum-galaxist sok próbálkozásra sem láttam meg. A Cyg-ben 6,1 magnitúdós csillag látása jelezte a szabadszemes határfényességet. Mindez a határon, hiszen a kilátó első szintjén, két teremben az magyar-osztrák határváltozások történetét mutatják tablók. Középen egy határkő kockája van, 1922-es évszámmal. Ez jelzi, hogy a kilátó északkeleti negyedrésze ma is Magyarország területe, a többi Ausztriáé (sajnos a bejárat feletti, 1999-es vertikális napóra is 1-2 méterre a külföldre, az osztrák területre esik).

17.40-től 19:47-ig nézelődtem itt zavartalanul, néha a kilátó csúcsán vagy teraszain, de nagyrészt lenn a földön, az épület északnyugati vagy délnyugati felén. A 2 óra 7 perces idő alatt gyönyörködtem az ég látványában, lassú forgásában, a keleten előtünedező és a nyugaton lenyugvó csillagokban. Közben egy papírtömb, egy toll és egy elemlámpa segítségével írogattam a meteorokat. Illetve írtam volna, de nem nagyon volt mit írni. A kiváló égen, a 127 perc alatt összesen 4 meteort láttam.

18.17-kor egy +4 magnitúdós, 3 fokos, gyors meteor jött északról dél felé, lefelé, a Psc-ben.

19.05-kor egy meteor jött, de erről majd később.

19:25-kor egy +3 magnitúdós, 7 fokos, sárgás, 1 sec-es meteor jött nyugatról keletre az Aur-Tau határán az Ari felöl.

19.29-kor egy +3 magnitúdós, 5 fokos, sárgásfehér, gyors meteor jött az UMa szekérrúdjánál lefelé, a Cas felöl.

Végül, 19.47-kor párafelhők jelentek meg egyik percről a másikra és a fél eget elrontották. 19.52-re csaknem teljesen beborult. Így nem vártam meg a 20.17-re jelzett holdkeltét, hanem az ismert útvonalon visszaközlekedtem a civilizáció fényei közé.

Jó lenne tudni, hogy mi a csudát kerestem korom sötétben, Mindenszentek előestéjén, sőt Halloween éjjelén, az Írott-kő csúcsán?
Ezt Csizmadia Szilárdnak köszönhetem, aki a Radiáns-levelezőlistán 4 nappal korábban ismertette Jenniskens és Vaubaillon felhívását. Mármint, hogy a 2015 TB145 kisbolygó (vagy kimúlt üstökösmag) október 31-iki Föld közelében történő elhaladásából idepotyoghatnak kis darabkák és ez meteorjelenségeket okozhat. Az ő előrejelzésük szerint a maximum 18.05 KözEI (plusz-mínusz 2 óra) lesz. Szerintük a meteoráram radiánspontja az égen 4 óra 17 perc és -3 fok koordinátájú.
Ez az Eri-ben, majdnem a Rigelnél van. Csak ott fenn a csúcson jöttem rá, hogy a radiánspont még jóval a horizont alatt van, sőt holdkeltéig nem is jön fel, így onnan meteorokat aligha láthatok. Ám, ennek a felismerése akkor már későn történt! Bánatosan nézegettem az eget jó két órán át.

Viszont mégsem jöttem hiába!
Ezt a 19.05 KöZEI (azaz 18.05 UT) időpontnak köszönhetem. Éppen déli irányba fordulva nézegettem a függőlegesen jobbra kettéváló tejútfelhőket. Az állatöv a Sgr-Cap-Aqr-Psc-Ari-Tau vonalon csaknem vízszintesen és alacsonyan feküdt, így hiába meresztgettem a pupilláimat: az állatövi fényt nem láttam sehol, főleg a Sgr és a Cap között nem. És akkor hirtelen kivilágosodott az ég, kivilágosodott a táj! Azt hittem tűzijáték vagy autóreflektor! A fényhatás irányába, észak felé fordultam és az északi ég alján ott haladt vakítóan egy tűzgömb! Jobbról balra, azaz keletről nyugatra haladt, a horizonttal csaknem párhuzamosan, vagyis csak 1 fokot csökkent a látóhatár feletti magassága a 20-25 fokos útja alatt. Igen fényes volt, alig lehetett belenézni, az árnyékhatás és a táj megvilágításának hatása miatt -9 (azaz mínusz kilenc) magnitúdósra becsülhettem. A színe kékes-zöldes, később zöld, végül zöldesfehér volt. Egyenes vonalban haladt, az éppen horizont felett látszó Aldebaran (alfa Tau) felöl érkezhetett, így Taurida tűzgömb volt. A jelenség 2-3 másodperig tartott. A tűzgömb útjának jobb felén egy 10 foknyi zöld nyomjelenség maradt meg, egyenesen, 10 másodperc ideig.


A tünemény alatt ebben a földrajzi helyen tartózkodtam: 47.352770, 16.433599 (Google Earth) és 882 m magasan.
A tűzgömb tőlem éppen északi irányban látszott. Igen-igen fényes volta mellett különös volt, hogy igen-igen alacsonyan robogott. Az északi égen éppen a UMa hét legfényesebb csillaga, azaz a Nagy Göncöl volt alsó delelésben. Ezek alatt már nem volt szabadszemes csillag, de a tűzgömb itt haladt a Göncölszekér és a látóhatár között. Mivel a Sarkcsillag 43 fok magasan van itt, az alfa UMA (+62 fok 45’ deklináció) 16 fokkal, a béta UMa (+56 fok 23’ deklináció) 9 fokkal volt éppen a horizont felett - és a tűzgömb jóval ezek alatt haladt, a horizontális koordinátáit így adom meg: A tűzgömb feltűnése a horizont északi pontjától balra 7 fokkal, a horizont felett 5 fokra.
A tűzgömb eltűnése a horizont északi pontjától jobbra 20 fokkal, a horizont felett 4 fokra.
A fényes tűzgömb gyönyörű élmény volt!
--
Keszthelyi Sándor (Köszö)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
Joomla templates by Joomlashine