A város peremén működő óvodánkat körbeölelte a természet. Alattunk volt a bánya, felette az erdő, Csertető fenyvese, a forrás, patak, szőlőhegy, mező, rét. Láttuk a napfelkeltét, napnyugtát, ismertük az esthajnal csillagát. Az esőt, vihart hozó szelet, felhőket. Szerettük a völgyben lakó szüleinket, a környezetet, az ott dolgozó embereket.

                                   kep11. kép: Pécs – Szabolcsfalu Óvoda

Fél évszázada annak, hogy ellátogattunk a planetáriumba. Abban az esztendőben, amikor az ember először lépett a Holdra, 1969 Július 21 utáni időben. A világraszóló eseményt a gyerekek szüleikkel a televízióban együtt nézték. A teliholdat, az újholdat esténként együtt figyelték.  Ezt követő napokban boldogan mesélték élményeiket. Érdeklődésüket hogy fokozzam, ébren tartsam, mindig tanítottam egy-egy verset, éneket. Szíves örömest hallgatták Csanádi Imre: Holdkirály költeményét.

 

„Újhold, hold király,

felhők fodrán sétikál,

billeg-ballag,

nagyokat hallgat, 

jegenye csúcsán

rápipál.”

 

kep2

2. Kép:

forrás:  http://ovisversek.blogspot.hu/2015/01/csanadi-imre-hold.html

Kodály Zoltán: Magyar Népzene Példatárból: - daloltuk:

„Két fa között kisütött a holdvilág,

olyan vagyok, mint a pipitérvirág…”

A holdra utazás élményétől el voltak ragadtatva, sok kérdéssel torpedóztak.

-          „Az űrhajósok a messzi Holdra hogyan tudtak eljutni?”

-          „Az űrhajóban utaztak az emberek, rakétával lőtték fel a világűrbe!” – válaszolt egyik társuk.

Az okozati összefüggéseket kevésbé értették, úgy beszélgettek, ahogy a képzeletük diktálta, amit már némileg megtapasztaltak:

 - „Lökhajtásos repülővel szálltak, az csíkot is hagy maga után.”

-  „Az űrhajósok két lábon ugráltak, mert örültek, hogy eljutottak a Holdra.”

 

kep3

3. kép: Játék a repülővel

kep4

4. kép: Játék az űrhajóval

A kíváncsiság, az érdeklődés bennük vibrált. Megismerni és tudni szerették volna. Nyomban játszani kezdtek, repülővel szállva utaztak a Holdra. Hárman ugráltak ki belőle, két lábon ugráltak és jártak, utánozták, amit láttak. A világűr, súlytalanság fogalmaitól távol álltak, de játszottak és folyton kérdeztek: - „Az égen túl mi van? Az a világűr?”  Egy másik gyermek úgy felelt rá: az égen túl a mennyország van. A teremtő országa van ott az égen. „ – „Annak akkor hol van a vége? – Nincs vége! Egy másik válasz is elhangzott:  - „Az égen a csillagok laknak, azok mindig ott vannak, de éjjel világítanak, mint a Hold.”  Akkor arra gondoltam, hogy elmegyünk a Planetáriumba, ahol a tudósok távcsövükön figyelik a csillagokat. Béci felkiáltott: - „Jajj, én tudom, a vadászoknak is van távcsövük, csak kicsi!” Látogatásunkkal lehetőséget nyújthattam ahhoz, hogy a jelenségek több oldalról megérintsék a csoportot. A valóságból újabb ismeretekhez juthatnak, ami a gondolkodásukat is fejleszti. A csillagvizsgálóban való kirándulást a holnap örömével várták. Addig a holdutazást játszották nap, mint nap. Kiss Dénes költő az esemény hatása alatt a gyerekekre is gondolt, megírta: „Csillag iszik” című költeményét, amit a gyerekeknek megtanítottam.  Tartalmában a szavakat képszerűen láttatja a gyerekekkel. Ritmusa, dallama a lelkükhöz szólt. Új szavakat adott:

„Hold porában ember táncol, csillag iszik lábnyomából.” – Utal arra a kérdésükre, hogy minek mentek a Holdra. Mit gyűjtenek az ember által még nem ismert világában.

Elindultunk a Planetáriumba és útközben valaki megkérdezte a gyerekeket: - „Hova mentek?”

-          -  „Ahol ragyognak a csillagok!”

-          - „Ahol vizsgálják a csillagokat!”  - Válaszoltak illendően.

-          - „Ó, már értem, mosolygott a kérdező, a Planetáriumba mentek. „

Emlékezetem, ha nem csal, Kemenesné volt a csillagvizsgáló vezetője. Szívélyesen fogadta a gyerekeket, a csoport megihletődve foglalt helyet. Vezetőnk szóban is elmondta a gyerekeknek, hogy mit látnak, mit figyeljenek meg. A bolygókat a világűrben, ahogy azok pályájukon haladnak és még sok mindent, amire nem is számítottak, meglepetéssel érte őket. Ebben a pillanatban a kupola tetején kigyúltak a csillagok és fényesen ragyogtak. A figyelő szemek, mosollyal arcukon a látványtól meghatódtak. A mellettem ülő gyerek halkan odasúgta: - „Fényesek, mint az égen, ugye?” Ránéztem és bólintottam. Mélységes lett a csend. A bolygók pályájukon elindultak, keringtek, forogtak. A színes gömbök, mint hatalmas gyöngyszemek nem tértek le a pályájukról. Elhangzottak a szavak: Merkúr, Vénusz, Föld… elhaladtak a Nap mellett. Csaba a szemével kérdezett, majd súgta ő is: - „Forog a Föld, a Föld bolygója, igaziból?” Ismét válaszolni akartam, de a csend hangosabb volt. Márti az ujjait mozgatta, mintha a bolygókat számolta volna. A másodperc tört része alatt megjelentek a Holdon az űrhajósok. A csoport önkéntelenül megszólalt: Csillag iszik- Kiss Dénes versét mondták.

„Az ember, mert az is dolga,

kirándulni ment a Holdra.

Űrhajója vitte, hozta,

A kozmoszban elringatta.

Tejút-fának fényes ágán,

csillag-rigó ragyog sárgán.

Pályájukon  mind a bolygók,

örökmozgó napraforgók.

Az ember, mert ez is dolga,

kirándulni járt a holdra.

Hold porában ember táncol,

csillag iszik lábnyomából.”

Azt mondták, amit láttak. A látás és a szöveg azonosságában belső élménnyé vált a cselekmény. Olyan átéléssel közvetítették a képhez a Holdon látott űrhajósokat, mozgásukat, amit nem felejtettem el. Kemenesné a meghatottságtól alig jutott szóhoz. Akkor úgy éreztem, hogy a gyerekek élő csillagok voltak, akik fényt hagytak maguk után a Planetáriumban. Kérdező gyerekek bőven akadtak. A Föld bolygója, forgása, fokozta kíváncsiságukat. –„A Holdon van levegő? „

Máris hasonlítottak, amikor a kérdéshez hozzáfűzték, hiszen tudták, hogy a bánya mélyén nincs.

 –„János bácsiék biztosítják géppel a levegőt, hogy a bányászok ne fulladjanak meg.”

Egy másik gyerek azt kérdezte:    -„Az űrhajósoknak oxigénpalack volt a vállukon?” 

A következő kérdés így hangzott:    -„Homok és kövek vannak a Holdon?”

Majd valaki megszólalt: -„ A Valér bácsiék csináltak egy rakétát a bányában, amivel játszani lehet.”

A látogatást követően a homokrakásból nagy holdat építettek. Kezeikkel formázták a látott égitesteket phentermine . Természetes tevékenységükben dolgozva játszottak.

 

kep5

5.kép: A homokozóban

Hármasával holdra szálltak, két lábon szökdeltek, úgy közlekedtek. Szerepjátékukban Armstrong, Edwin, Collins, szerepébe bújtak, akik először meghódították a Holdat. Voltak gyerekek, akik az udvaron festettek, rajzoltak, bolygókat, csillagokat, amit a planetáriumban láttak. Játékrakéta volt az űrállomás és telefonon összeköttetésben voltak a Holddal. Mások az udvarban rajzolták és festették a csillagos eget, a Napot, felhőket és a színes kisebb- nagyobb bolygókat.

 

kep6

6.kép: Rajzolás, festés, ábrázolás 

 

A Planetáriumból az emlékeket magunkkal vittük. Az élmények alapján a gyerek szüleikkel vissza-visszajártak a Planetáriumba. Kíváncsi vagyok, hogy mára, felnőtt fejjel mit kérdeznének, mit mondanának most a csillagokról. 

 

kep7

7.kép: Planetárium

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
Joomla templates by Joomlashine