Hegyhátsál, 2018. július 27.


Vas megyében a teljes holdfogyatkozás kezdete az elméleti holdkeltével esett egybe. Így olyan helyszínt kerestünk, amely jó délkeleti kilátást nyújt, hogy mielőbb megláthassuk a kelő Holdat. A hegyháti dombvonulat tetejére telepített Hegyháti Csillagvizsgáló tűnt megfelelő helyszínnek. A Vas Népe című megyei napilap aznapi cikke is ezt - és csakis ezt - a helyszínt ismertette és javasolta a megye lakosságának. Mármint, hogy innen távcsövekkel figyelhető a jelenség és szívesen fogadják a holdfogyatkozás iránt érdeklődőket. Észlelés, ismeretterjesztés, találkozás barátokkal. Tehát. irány Hegyhátsál!

A 20:00 órára érkező 40-50 érdeklődőt nyitott kapuk és zárt felhőzet fogadta. Az égbolt egészét felhőzet borította. Az még lehangolóbb volt, hogy a többrétegű felhőzet nem nagyon mozgott. Házigazdáink (Horváth Tibor és Tuboly Vince) az 50 cm-es távcső kupolájánál és az előadóterem előtt kedvesen fogadták az érkezőket, de az ég állapotán segíteni nem tudtak. Azért a füves telek bejáratához vittük a kisebb hordozható lencsés távcsöveket: egy 102/500 mm és egy 90/910 mm-es Sky-Watchert, valamint egy 80/1200 mm-es márkajelzés nélküli refraktort. Kis nagyítású okulárokat tettünk be, kiélesítettük szépen. Binokulárokat is fellógattunk a kerítésre, hogy legyen mivel nézni a Hold megjelenését.

A 80-100 fősre gyarapodó tömeggel 20:24:27-kor hangos kiáltás közölte:
„Megkezdődött a teljes holdfogyatkozás!” Azonban az égen a felhőkön kívül más égi objektum nem volt. Különösen a délkeleti ég volt takart. Más égrészeken némi kék felületek kerültek elő. Mert még nappal volt, világos, a napnyugta még visszavolt. Valóban megláttuk 20:27-kor a lenyugvó Nap utolsó vörös sugarait a felhőzet alatt. Ez arra is jó volt, hogy láttuk a Nap lenyugvásának helyét, mert ezzel megjelölhettük a holdkelte helyét, a horizont szemközti pontján.

Zala megye és Vas megye számos településéről (Bagod, Celldömölk, Ják, Kemestaródfa, Körmend, Nádasd, Szarvaskend, Szombathely, Vasvár, Zalaegerszeg, Zalalövő) érkeztek érdeklődők. Jöttek Budapestről is. Egy hat éve Londonban élő család a hazai nyaralása közben ide jött fogyatkozást nézni. Néhány osztrák is közénk vegyült. Sragner Márta egy darabig név szerint felírta kik és honnan jöttek. A századik után feladta, vagyis abbahagyta. Teljes családok érkeztek: nagymamák, szülők és unokák. Nagyon sok kisgyermek volt a távcsövek körül. Egyszer csak (20:30-kor) az egyik ötéves gyermek felkiáltott: „Anya, nézd ott egy csillag!” És valóban a nyugati égen, a felhődarabok között már látni lehetett egy fénypontot: a Vénuszt.

Rögtön ráállítottuk a három lencsés távcsövet. Már kis nagyításokkal is szépen fénylett a (-4,1 magnitúdós) Vénusz bolygó. Korongnak látszott, sőt fázisa is volt, a Nap felé forduló fele fénylett csak, fél-Vénuszként. Sorokba állítottuk a közönséget. Az egyik távcsőállvány lábait a legalacsonyabbra tettük, hogy a legkisebb gyermekek is felérjék. A távcsöveket Károly Lajos, Keszthelyi Sándor és Németh György kezelte. Utóbbi Győr-Ménfőcsanakról érkezett amatőrcsillagász, aki errefelé nyaralt a családjával (Ildikóval, Balázzsal és Bencével) és erre az estére ide hozta jó sorsa. Kellettek is a távcsőkezelésben gyakorlott emberek, mert a nagyszámú közönség többsége most nézett először távcsőbe. Nem tudta hova kell kukkantani, milyen irányba kell nézni, mit kell látni. Sokan megfogták az okulárt és ezzel elmozdították a rögzítetlen csöveket.. Nem mertek szólni, ha már nem láttak semmit, mert az objektum kimászott a látómező nyugati oldalán. A távcsövek mögött sorban várakozóknak már az is nagy élmény

volt, hogy látnak egy „csillagot” a világos égen.

A várakozó és bámészkodó laikusok később (20:54-kor) a déli égen láttak még egy halvány fénypontot. Távcsövekkel az meg a Jupiternek bizonyult. Következett a bolygóóriás „megtávcsöveztetése”. Ez már nagyobb nagyítást is elbírt. Látszott a korongja, a lapultsága, pár felhőcsíkja. Holdja még nem. Jó sokára jött elő egy fénypont, aztán még egy. Ahogy lassan sötétedett vált észrevehetővé a négy Galilei-hold: egyik oldalon egy, a másik oldalon három.

A déli ég alján előkerült harmadik bolygó is sikert aratott, mert annak meg gyűrűje volt. Már 50-szeres nagyítással is jól látszott a bolygó gömbje és a körülötte tekergő gyűrű. Sokat mondták ki: „Olyan szép, mint a fényképeken!” Valóban: a légkör nyugodtsága kellemesen éles bolygóképeket nyújtott. A tömeg egy részét átirányítottuk a letolható tetejű csillagvizsgálóba, ahol Horváth Tibor és Tuboly Vince mutatta a bolygókat a 15 cm-es Patyi Sebestyén-féle Zeiss-refraktorral. Annyira sokan zsúfolódtak ide, hogy mozdulni nem lehetett.

Az ég lassan tisztult. Kivéve a délkeleti részét, így a Hold megpillantására nem volt esély. El is feledkeztünk volna róla, de a (Szendi Péter fotóssal) kiérkező Budai Dávid újságíró, a megyei napilap riportere tett fel kérdéseket: „Mi zajlik most a felhők mögött?” „Mi takar el mit?” „Mit látnánk, ha látnánk valamit?” Így kényszerűségből hosszasan kellett a holdfogyatkozásokról beszélni, habár még a Holdat nem láttuk és akkor úgy tűnt esélyünk sem lesz már erre ma.

21:30:15-kor újabb kikiáltással közöltük: „A Hold teljesen elfogyott!” „A Hold a földárnyékba bújt!” „A Hold most már teljesen a teljes árnyékba került!” Persze ezt csak az előrejelzésekből tudtuk, mert a Holdból semmi sem látszott.

A 200 főre gyarapodott tömeg nem nagyon bánta a dolgot: élvezte a nyüzsgést, a távcsövekben egyre szebben látszó bolygókat. A felhők mögött rejtőző telihold hiába fogyott el teljesen (és nyilván fénye is töredékére csökkenhetett) – az ég nem lett sötét. Ennek oka az volt, hogy a naplemente irányában az ég teljesen világos volt.. A még nem kellően mélyre merült Nap fénye az eget és az elszórt felhődarabokat világította. Azért egyes csillagok megjelentek: a Vega és az Arcturus. Lassan a Nagy Nyári Háromszög is kialakult, aztán előjött a Sarkcsillag, majd a Göncölszekér rúdjának három csillaga. Ahogy az ég egyre jobban tisztult és a sötétedés folytatódott: egész szép csillagos ég kerekedett. Még a Tejút is elősejlett. Kezdődhetett a csillagképek ismertetése. Történetük, elnevezésük, érdekességeik, főbb csillagaik. Elég volt beszélni, nem is nagyon kellett mutogatni. Ugyanis, sokan elővették okostelefonjaikat, megkeresték a csillagképes alkalmazást, feltartották az ég felé és mutatták egymásnak a kis
képernyőkön: „Ott a Delfin!” „Ott a Cassiopeia!” „Ott a Skorpió!” „Ott a Mars!” „Ott a Hold!”

No, igen! Mi van a Holddal? A bemutatást végzők is, és az okostelefonokkal hadonászók is szinte egyszerre vették észre 21:55-kor, hogy a délkeleti égen alacsonyan van valami homályos folt. A körszerű maszatos, halvány derengés bizonytalan volt szabad szemmel. Kis látcsövekkel vált bizonyossá, hogy ez bizony: az elfogyott Hold!

Nagyobb távcsövekben sem volt szebb: egy fél fok átmérőjű, homályos peremű, barnásvöröses, egyes széleken narancsvöröses színű halvány folt. A felületben csak színeltérések voltak, objektumok nem. Még a holdi tengerek kontúrjai sem látszottak. A folt nem bírta a nagyítást. Legjobban még a látcsövekkel (8x30-as, 10x50-es) látszott, esetleg 20-szoros vagy 25-szeres távcsővel szemlélhettük és szemléltethettük.

A közönség ezen az estén nem láthatta a fényes teliholdat, nem láthatta annak fokozatos fogyatkozási folyamatát. Így a teljesen lecsökkent fényű bizonytalan foltot nem nagyon értékelte. Valljuk be: tényleg nem volt valami szép látvány.

Viszont amikor a folt alatt 5 fokkal és kissé jobbra megjelent a Mars, az már újra felcsigázta az érdeklődést. A nagyon alacsonyan álló (-25 fokos deklináción lévő) vörös színű bolygó, kis távcsövekkel is éles korongnak látszott. Nem is kis korongnak, hiszen ezen az éjjelen oppozíciós helyzetben: 24,2 ívmásodperc látszó átmérőjű volt. A légkörünk nyugodtsága miatt a közönség számos tagja is látott rajta részleteket, északi szélén fehéres részt, a korongon beljebb sötétebb foltokat.

Az ég csaknem felhőtlen volt, és a magasabban lévő csillagok pontszerűek voltak. Viszont lejjebb, a horizonthoz közelebbi, homályosabb részeken kicsiny gombócok voltak a fényesebb csillagok (és a +0,2 magnitúdós Szaturnusz). A két legfényesebbnek: a (-2,0 magnitúdós) Jupiternek is és a (-2,8 magnitúdós) Marsnak is kicsiny fényudvara volt. Ez olyan 5-6 ívperc átmérőjű lehetett. Így aztán voltak olyan időszakok, amikor a fél fokos vörösesen derengő holdfolt alatt az egyötöd-egyhatod holdnyi vörös színű fényfolt látszott: a fényudvaros Mars! Nemcsak a színük, hanem összfényük is hasonló volt.

A Nap már kellően mélyre süllyedt és az alkonyati fénylés megszűnt. Amikor 22:21:44-kor bekövetkezett a teljes holdfogyatkozás maximuma: az ég már teljesen felhőtlen volt. A csillagképek minden irányban látszódtak. A Tejút gyönyörű volt! Az egész égbolton átfolyt, a Perseustól a Nyilasig. Halványabb és duzzadtabb részei, elágazásai is látszottak. Még a Nyilas alján, a Szaturnusz alatt is fénylett és csak 4-5 fokkal a horizont felett ért véget. A szabadszemes határmagnitúdó a zenitben 6-os lehetett.

A teljesség közepén is nagyon gyenge volt a holdkorong. Ekkor már a pereme éles volt. A felületén egyes holdtengerek felismerhetőek voltak. Színe szürkésvörös és barnásvörös közötti volt. Bár úgy tudtuk, hogy a fogyatkozás centrális, azaz a Hold éppen a földárnyék közepén halad át – mégsem volt szimmetrikus a látvány még totálközép idején sem. A Hold felső oldala világosabb, narancsosabb színű maradt, eleinte a jobb felső rész, majd a felső rész, utána a bal felső rész tűnt fényesebbnek és színesebbnek A Hold összfénye -2 magnitúdó lehetett.

A teljesség 1 óra 43 perce nagyon hosszú volt. Így már mélyegeket (M13, M81-82, M57, M11, M22) és kettőscsillagokat is mutattunk a népnek. Eközben sok repülő és néhány műhold haladt át az égen. Néha váratlanul meteorok is jöttek, sokféle irányból. Közülük a Delta Aquarida-meteorraj tagjait ismertük fel. Talán 10 rajtagot láttunk. Fényes hullócsillag nem volt.

A Nemzetközi Űrállomás megjelenését is vártuk. Az ISS 22:33-22:39-es átmenete idején már felhőtlen és jó sötét ég volt. Nagy ováció fogadta a felettünk elhaladó űrhajósokat. Az Ursa Maior és Cassiopeia között mozgó űrállomás fénye a Jupiterét is túlhaladta.

A tömeg nyomása lassan csökkent, mert egyesek elmentek és 23 óra után újak már nem érkeztek. Így nekikezdhettünk a precízebb amatőrcsillagászati észlelésnek. Az időmérést Sragner Márta végezte DCF-77 órával, az időket 1 másodpercre leolvasva. Keszthelyi Sándor a 102/500 mm-es refraktorral, 50-szeres nagyítással először a teljes árnyékból való kilépés kezdetét (U3-at) figyelte meg. Ezt 23:13:35-kor látta. Az előrejelzés 23:13:12 volt.

A közvetlen napfény lassan visszatért a Hold korongjára.. Így következtek a kiszemelt kráterek közepének kilépései:

23:15:45 – Riccioli.
23:16:38 – Grimaldi
23:22:25 – Aristarchus
23:35:18 – Pytheas
23:35:51 – Copernicus
23:38:10 – Plato
23:38:19 – Timocharis
23:40:21 – Tycho
23:45:05 – Autolycus
23:48:49 – Aristoteles
23:50:02 – Eudoxus
23:54:50 – Menelaus
23:59:03 – Plinius
00:04:38 – Censorinus
00:08:15 – Proclus
00:11:00 – Messier

Nagyon nehéz volt a kilépések észlelése, mert az észlelő nem látta előzőleg a belépéseket, így nem memorizálhatta a fénylő vagy a sötét aljú kráterek látványát. Amúgy is a kilépéseknél a sötét oldalon nem látszik semmi. A földárnyék gyenge és homályos pereme sem adja rögtön élesen vissza a krátert – és mire nyilvánvalóvá válik, hogy kijött, már késő. Így néhány krátert elszalasztottunk. Például a Keplert is.
23:40 és 23:45 között éreztük, hogy a Hold fele része van fényben és fele árnyékban. Ekkor tűnt el az égről a Tejút is.

A Hold végül már csaknem kikerekedett, de az utolsó percekre egy határozott felhő mászott a holdperem jobb felső része elé. Előtte is maradt, így a teljes árnyékból való kilépés pillanatának (az 00:19:00-re előrejelzett U4-nek) az észlelése nem sikerült.

Hegyhátsálon az ezen az estén megjelent létszámot 300 főre becsültük. Éjfél után már csak tucatnyian maradtunk. 00:30-kor összecsomagoltunk mindent. Kifújtuk magunkat. Majdnem öt órán keresztül nem ettünk, nem ittunk semmit. Leülni sem volt alkalmunk. Még egy fél órát beszélgettünk házigazdáinkkal, akik hasonlóan kifáradva, de boldogan élték meg évszázadunk leghosszabb holdfogyatkozását!

Horváth Tibor, Károly Lajos, Keszthelyi Sándor, Németh György, Sragner
Márta, Tuboly Vince.
-- 
Keszthelyi Sándor (Köszö)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

JSN Gruve template designed by JoomlaShine.com