A Széchenyi téri nyilvános távcsöves bemutatók után végre nyugodtabb és nem utolsó sorban sötétebb égen is ki tudtam próbálni az APCSE frissen szerzett 200/1200-as távcsövét. 1998. november 8-án az átlagnál jobb városszéli égen nézelődtem vele két-három órát.

Első célpontom a Giacobini-Zinner-üstökös volt. Öt-tíz percnyi keresés után nehezen észrevehető tojásdad ködpacát "kergettem be" a látómezőbe. Nem mondom, hogy kiverte a szemem, de azért biztosan látszott. Rövid szemlélődés után észrevehető lett a központi sűrűsödése, valamint bizonytalanul sejthetővé vált egy K felé kinyúló csóvakezdemény is. Egy óra alatt (17:15 és 18:15 UT) jól észlelhető volt az elmozdulása a LM-ben.

A Giacobini-Zinner-üstökös elmozdulása egy óra alatt

A távcsövet megpróbáltam letesztelni minőségre és mennyiségre (már amennyire a körülmények engedték). A fényesebb csillagok hullámzó képe azonban csak közepes légköri nyugodtságra engedtek következtetni, ami a kettősöknél és a Jupiternél élénken jelentkezett is.

Néhány ismert kettőscsillag látványa az alábbi volt:

– Sarkcsillag: Már 37 X-el is sejthető a halványabb tag, 80 X-al igazán jó.

– Alcor-Mizár: Természetesen bontja. A Mizár halványabb társát is megmutatja (37X).

– Albireó: 80 X-al gyönyörű látvány! 8-10 korongnyi réssel bontott pár, narancs és halványkék tagokkal.

– Epszilon Lyr: 67 X-el egyértelműen dupla-dupla. Szép látvány. A nagyobb nagyítást a légkör nem bírja.

A leképezés igazi próbája természetesen a Jupiter volt. Az izgő-mozgó légköri hullámok ellenére számos részlet látszott a legnagyobb planétán (ld. mellékelt rajzot). Azt azonban megállapítottam, hogy kontrasztban, képminőségben messze lemarad a 10 centis lencsés távcsövem mögött. Ez persze nem okozott nagy meglepetést, hiszen tudtam, hogy ez a "kukker" elsődlegesen nem erre a célra készült.

A Jupiter felhőalakzatainak látványa

Páratlanul szép látványt nyújtottak benne azonban a mély-ég objektumok kis és közepes nagyítással.

Kis ízelítő a látottakból:

– Perzeusz Iker-halmaz: Pontosan kitölti a 32 mm-es okulár LM-ét. Több száz csillag látszik csomókban és sorokba rendeződve. Ez az egyik legszebb látvány amit a halmazról láttam.

– M 11: Gyönyörű látvány! Több tucatnyi csillag villog egy kis kupacban, és az egész közepén egy fényes narancssárga trónol (67 X).

– M 27: Nagy, fényes gomolyag, olyan mint a könyvek fotóin. A híres súlyzó alakját majdnem körré egészítik ki a halványabb részek (ezek is könnyen látszanak).

– Androméda-galaxis és kisérői: Az M 31 szivar alakja kitölti a 32 mm-es okulár LM-ét. Fényes magja majdnem kiveri az ember szemét. A peremétől nem messze könnyen látszik az M 32 - kis fényes gombóc. Az M 110 már nehezebb látvány, diffúz, kiterjedt paca.

– M 15: Kiterjedt, grízes felszínű fényes magvú csomó. A széle csillagokra bontott.

– M 33: Már az 5 centis keresőben is látszik. 37 X-el fél LM-t kitöltő diffúz paca, kis sűrűsödéssel a közepe felé. Nem túl látványos.

–NGC 404: 80 X-os nagyítással jól megfigyelhető a 12 mg-ós galaxis a gamma And alatt.

A megfigyelések alapján arra következtetésre jutottam, hogy ez egy általános célokra jól használható távcső, de elsősorban a nagy fénygyűjtő képessége domborodik ki pozitívabban (a mennyiség vezet, a minőség előtt).

Gyenizse Péter (Astra 1999/1. pp. 17-18.)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
JSN Gruve template designed by JoomlaShine.com