Ebben a most születő rovatban - amely a későbbiekben remélem folyamatosan fog megjelenni az Astrában - a mély-ég szerelmeseinek szeretnék bemutatni egy-egy érdekesebb objektumot "nagytávcsöves szemmel". Egy kicsit megpróbálunk mélyrehatóbban a dolgok mögé is nézni, hogy a divatos szlogennel éljek: "egy kicsit úgy, ahogy máskor nem". Persze olyan mély-egeket igyekszem bemutatni, amely "kisebb" távcsővel rendelkezők számára is érdekes és maradandó látványt nyújtanak. Nem csupán a száraz tényeket szándékozom felsorolni, hanem egy kicsit mögé is szeretnék nézni a látottaknak. Természetesen az igazi élményt az adja, hogy a leírtakon fellelkesülve a Olvasó is az égboltra irányozza távcsövét és maga is megcsodálja azt a galaxist, planetáris ködöt stb. amiről olvasott. Személyes véleményem szerint ez adja a hagyományos észlelések varázsát a CCD és egyéb számítógépes technikai csodák korában (amelyek azért nagyon fontosak a Kozmosz minél jobb megismerésében).

Most ejtsünk néhány szót az észleléshez használt távcsőről. Abban a szerencsében lehet részem, hogy rendelkezem egy 305/1525-ös newton reflektorral, ami minden "földi jóval" fele van szerelve (óragép, motoros finommozgatás stb.), több év munkájának eredményeként. A gyári tükörnek köszönhetően hihetetlen dolgokat képes megmutatni az Univerzumból. Teljesítményéről csak annyit, hogy vizuális felbontásban tudja a 0,4"-et (H147 kettőscsillag az AQL-ban), réssel bontja a gamma AND B és C komponensét és a lamda CAS-t is (0,5"-esek), persze ideális, 9-10-es légköri nyugodtság mellett. Pécs külvárosából észlelve tiszta éjszakákon láttam már vele 15,8 mg-ós csillagokat 6,0-6,3-as égen, ami erre felé igen jónak mondható. Kontroll képen pedig a bemutatott objektumról egy "kisebb", 20 cm-es dobsonnal készült rajzot is mellékelek (szemléltetve, hogy milyen látványra lehet számítani pl. a szakkör távcsövével).

Akkor most nézzük az első lencse, illetve tükörvégre kerülő objektumot! Napnyugta után a tavaszi csillagképek egyre magasabban látszanak, ami a tavasz közeledtének csalhatatlan jele, még ha az időjárás nem is erről tanúskodik. Ilyenkor az égboltra pillantva jobban láthatjuk már a Vadászebek (Canes Venatici, CVN) csillagképet, amely bővelkedik szebbnél-szebb galaxisokban. Nézzünk most ezek közül egyet, amely gyönyörű irreguláris (szabálytalan) rendszer és az NGC katalógusban a 4656-os számon szerepel.

Először a száraz tények: koord. (2000) RA=12h 44,0m D=32° 10', I/pec tipusú, 19,5'X2,0' méretű, 11 mg fényességű. Bár szerintem a 11 mg-ós fényességéhez képest meglepően jól látszik, saját becslésem szerint 10 mg körüli lehet. Óriási mérete miatt könnyen azonosítható az alfa CVN-től déli irányban kb. 5°-ra. Gyönyörű párost alkotnak az NGC 4631-el. Ez utóbbi egy 9,7 mg-ós, teljesen éléről látszó, Sc tipusú spirálgalaxis, amiről majd a következő rovatban számolok be.

Az NGC 4656-ot kis nagyítással (61X) becserkészve leginkább az égbolton lebegő fátyolhoz hasonlít. Nagyon alacsony felületi fényességű, mégis az égi háttértől jól elkülöníthető. Feltűnő intenzitáskülönbségek figyelhetőek meg a felületén. E mellett az is látható, hogy szinte teljesen az "éle" felöl látunk rá.

152X-es nagyítással szemlélve feltűnik, hogy délkeleti vége kb. 120°-kal elhajlik a GX tengelyétől. Központi sűrűsödése alacsony intenzitású, csak El-sal látszik. A délkeleti része sokkal fényesebb, markánsabb, "végei" fokozatosan olvadnak a háttérbe. A felületi intenzítás meglehetősen nagy megosztottságot mutat. A centrumtól északnyugatra lévő oldal szinte csak EL-sal látszik, nagyon kis felületi fényességgel, míg a délkeleti sokkal markánsabb, jobb kontúrokkal látszik. A GX tengelyétől délnyugatra lévő peremének határvonala erős, haló alig észlelhető, míg az északkeleti fokozatosan a háttérbe olvadó, nagyon elmosódott. Tehát feltűnő a két oldal közötti asszimetria.

    

Az NGC 4656 látványa különböző távcsövekben - Patak Á. rajzai

Balra: 200/1200-as dobsonban (N=97X, LM=35', deep-sky szűrővel)

Jobbra: 305/1525-ös newton távcsőben (N=152X, LM=22', deep-sky szűrővel)

A magja nem középen látszik, hanem attól kb. 4'-re északnyugatra a GX hossztengelyében. A valóságban valószínűleg a tényleges tömegközéppontban helyezkedik el, csak a GX egyik "oldalán" valamilyen fényelnyelő közeg, valószínűleg a por magas koncentrációja miatt a látható tartományban kevésbé sugároz.

Az NGC 4656 egyik egyik felének a rajzokon is látható elhajló torzulása egy másik, a GX-on kívüli gravitációs erőt feltételez, ami tömegvonzást fejt ki rá. Mindenképpen sokkal kisebb tömegnek kell lennie, mert nem az egész GX-t torzítja, csak "elhúzza" a szimmetrikus szerkezetet. Ezen kívül megváltoztathatta a GX-en belüli anyageloszlást, ez magyarázhatja a két fele közötti fényességeltérést.

A látottakból azt is feltételezhetjük, hogy két összeütközni készülő GX-t látunk, amelyek még fizikálisan nem érintkeznek, de minden képen már erős gravitációs kölcsönhatásban vannak. Csupán a halványabb komponenst valamiért nem látjuk. Például a magas porkoncentráció miatt a látható fény hullámhosszán nagyon halvány. Esetleg infravörösben vagy rádió-tartományban erősebben sugároz. Ez viszont további megfigyeléseket tesz szükségessé ezeken a frekvenciákon, de ehhez már egy műkedvelő csillagász műszerezettsége már kevés. (A térképek, programok és katalógusok szerint az NGC 4656-nak van egy kísérője /NGC 4657 GX/ igen közel ÉK-i irányban, amely igen halvány /érték nincs feltüntetve/, megnyúlt és 1,2' átmérőjű. - Gyenizse P. megjegyzése)

Az is lehetséges, hogy az NGC 4656 már magába olvasztotta a kisebb GX-et, és már csak az NGC 4656 furcsa torzulása emlékeztet a másik valamikori meglétére. Ez azt is megmagyarázná, hogy miért fényesebb a csillagrendszerünk délkeleti fele. Az esetleg beolvasztott kisebb GX fiatal csillagokban és gázban gazdagabb volt, mint a vizsgált rendszerünk, és még nem "oldódott" fel teljesen. A csillagok teljes elkeveredéséhez talán még néhány körbefordulás szükséges. Ez az összeütközés felbonthatta az NGC 4656 valamikori szabályos szerkezetét. Ezen a feltevésen érdemes eltöprengeni. (Érdekes cikk olvasható a Meteor 1999/2-es számának 13. oldalán "Galaxis a galaxisban" címen, amely hasonló következtetéseket tartalmaz, bár egy kissé más aspektusban).

Még néhány szót arról a látványról, amit egy 20 centiméteres dobson nyújt erről a csodálatos GX-ról. Közepes nagyítással (80-100X) foltokat láthatunk az egyenetlen fényességű felületen, sőt az elhajló, "kampós" szerkezet is felismerhető. Bár ehhez jó átlátszóság kell és egy deep-sky szűrő sem árt. A legfontosabb persze a kitartás, mert a GX nem adja könnyen magát!

Végezetül mindenkinek, aki az NGC 4656 távcsöves felkeresésére "vetemedik" derült, tiszta égboltot kívánok!

Patak Ákos (Astra 1999/2. pp. 9-11.)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
JSN Gruve template designed by JoomlaShine.com