Akkor folytassuk most az előző számban már megkezdett Vadászebekbeli (CVn) galaxispáros NGC 4656-NGC 4631 kicsit részletesebb tanulmányozását. Az NGC 4631, amelyről most szó lesz a két galaxis közül a kisebb, de fényesebb. Ha legalább 12 cm átmérőjű távcsővel rendelkezünk kis 30-40X nagyítással a GX páros megkapó látványt nyújt egy látómezőben. Persze zavaró fényektől mentes észlelőhelyről érdemes felkeresésükre vállalkoznunk. Az NGC 4631 9,3 mg-ós összfényességgel világít és mérete 12,5'x1,2'. Néhány katalógus eltérő adatokat ad meg a méretére és a típusára vonatkozólag, de többnyire az "SC?" típus szerepel. Viszont egy adatban minden forrás megegyezik ez pedig a "?" tehát, nem tisztázott teljesen a csillagrendszer típusa. Valószínűleg a felületén látható sok szabálytalanság miatt, és a több galaxis-típus jellegzetességeit is magán viselő megjelenése miatt - amelyekre mindjárt részletesen is kitérünk.

    

Az NGC 4631 látványa különböző távcsövekben

Balra: 20 cm-es newton reflektor, 97X nagyítás, Deep-Sky szűrő

Jobbra: 30,5 cm-es newton reflektor, 152X nagyítás, Deep-Sky szűrő

De előbb a fokozatosság elvének betartásával nézzük meg kisebb nagyításokkal galaxisunkat, mit is láthatunk. 30,5 cm-es távcsővel 61X nagyítással. Az égbolt fekete bársonyán húzott ezüstszínű ecsetvonásra hasonlít leginkább, és feltűnik a kissé egyenetlen fényeloszlás, valamint a GX keleti részének kissé barázdás szerkezete. A rendszer tengelye szinte pontosan K-Ny-i irányban húzódik. Összegezve egy szinte teljesen az éle felől látszó nagyon szokatlan megjelenésű galaxissal van dolgunk.

100X nagyításra váltva a háttérfény csökkenésével (sötétebb látómező) meglepő részletek bontakoznak ki. A csillagrendszer felülete erősen barázdás szerkezetű, különböző csomósodások figyelhetőek meg rajta, de központi sűrűsödése alig érzékelhető. Egy különös kicsi "kócos gombolyag" tűnik fel a centrumhoz közel kb. 2'-re D-i irányban, amely a 4631 kis kísérőgalaxisa és 4627 számon szerepel az NGC katalógusban (12,5 mg, 2'-es).

A nagyítást 152 X-re növelve már kényelmesen szemlélődhetünk a változatos részletek között. Már az első okulárba pillantáskor feltűnik, hogy a GX alakja nem teljesen szabályos (egy rövid fotografikus meteornyomhoz hasonlít leginkább). A központi sűrűsödése halvány és elmosódott, azonkívül nem teljesen középen helyezkedik el, hanem kb. 1'-1,5'-re K felé tolódva a GX tengelyén. Így úgy tűnik, hogy a keleti fele kissé rövidebb és legömbölyített végű, míg a nyugati oldal hosszúkásabb, kissé keskenyebb. Itt fokozatosan olvad a háttérbe, míg a másik oldal és az egész GX kontúrja éles, határozott. A centrumtól K felé eső oldal fényesebb erősen barázdált szerkezetű, mintha kissé csomós lenne, de főleg a perem közelében. Míg a nyugati oldal sokkal homogénebb egyenletesen csökkenő intenzitással a centrumtól kifelé haladva. Bár itt is kisebb inhomogenitások mutatkoznak.

A felületen két előtércsillag is látszik ezek közül a fényesebb szinte pontosan a GX kontúrvonalán, a GX központja mellet, pontosan D-i irányban. A másik (halványabb) is közel van a centrumhoz, kb. 1.5'-re K felé, a GX tengelyén.

Ha Deep-Sky szűrővel szemléljük a csillagrendszert feltűnik, hogy alakja mennyire nem szabályos és hogy mennyire találó a fotografikus meteornyom hasonlat. A K-i vége rövidebb tömörebb és lekerekített végű éles kontúrral míg a nyugati oldal hosszabb, keskenyebb, a vége fokozatosan olvad az égi háttérbe és szálas szerkezetet mutat.

A kísérletről (NGC 4627) néhány szóban annyit: teljesen részletek nélkül alacsony felületi fényességű, majdnem kerek - talán kissé PA 200 felé megnyúlt -, apró, bolyhos szélű, 1,5' átmérőjű ködöcske.

Néhány szóban arról, mit láthatunk kisebb távcsövekkel. Sötét vidéki égen már 5-8 cm-es műszerekkel is érzékelhető az objektum. Szabálytalan alakját 10 cm-es átmérő felett már jól láthatjuk. Egy 20 cm-es Dobsonnal és némi kitartással már felsejlenek az előzőekben taglalt, szabálytalanságok: a barázdált felület, az alak torzultsága és az egyik előtércsillag, amelyik a GX peremén figyelhető meg. Hosszabb szemlélés elfordított látással sem tette láthatóváa a 4627 kísérőgalaxist, és a másik előtércsillag pedig egy csomósodásnak látszik, a nagyon kis intenzitású mag mellett, attól K-re (PA 90°). Ha hozzávesszük a GX keleti oldalának már sejthető barázdáit, akkor könnyen a GX szerkezetének megnyilvánulásaként értékelnénk (anyagcsomó) ezt az előtércsillagot, noha a nagyobb (30,5 cm) távcső megmutatta ezen részlet mibenlétét. Sajnos ebből a tényből is az a következtetés vonható le, hogy a mély-egezés igencsak átmérő- és vidéki égboltot igényes tevékenység.

Ha már a következtetéseknél tartunk, néhány gondolat még a látottakról. Feltűnik, hogy ennek az óriási méretű GX-nek meglepően kicsinek és jellegtelennek látszik a központi sűrűsödése - holott tudjuk, hogy a galaxisok anyagának nagy része a magban és ahhoz közel a központi tartományban csoportosul. Ez is a szabálytalan jelleget erősíti. Tehát feltételezhetjük, hogy nem látunk mindent, vagy irreguláris rendszerrel van dolgunk. Egyes újabb kutatások és néhány űrtávcsöves felvétel arról számol be, hogy az N6C 4631 korongjának peremén óriási mennyiségű por és más anyagcsomók találhatók, melyekből még a nagyobb amatőr távcsövek is csak foltokat mutatnak. Továbbá a rendkívül rossz rálátási szög is sok részletet elrejt előlünk. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy esetleg egy másik kísérőgalaxis is jelentősen befolyásolhatja a látványt, ha mondjuk a Földről nézve pont a galaxis korongja előtt helyezkedik el. Ezt a kérdést más a nem látható fény tartományában végzett mérésekkel is nehezen lehetne eldönteni.

Végezetül még annyit, hogy az NGC 4631 barázdás szerkezetre 15 cm átmérő felett várható, a kísérő NGC 4627 megpillantásához legalább 25 cm-es távcsőre van szükség, tehát ez a galaxispáros is kihívást jelent az észlelők számára.

Patak Ákos (Astra 1999/3. pp. 8-9.)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
JSN Gruve template designed by JoomlaShine.com