A következőkben három olyan észlelést szeretnék bemutatni, ami véleményem szerint valamilyen szempontból kuriózumnak számít. Általában azért, mert ritkán adatik meg nekünk, halandó amatőröknek, hogy ilyeneket lássunk - sőt néha csak egyszer az életben.

Igen erős Tyndall-sugár:

1999. szeptember 26-án csodálatosan erős és kontrasztos légköroptikai jelenségnek voltam tanúja. Kb. negyed órával napnyugta után (16:50 UT) a tőlünk DNy-ra emelkedő Jakab-hegy csúcsa mögül sárgás-rózsaszínes fénnyalábok törtek elő, amelyek kb. tíz percig azonos formában ragyogtak. Színük jó kontrasztot mutatott az ég kékjével, így hosszan követhetőek voltak. Elfordított látással igen jól megfigyelhetőek voltak és ekkor éles peremük volt. Közvetlenül rájuk tekintve kissé diffúz volt a megjelenésük. Szintén elfordított látással nézve, hosszuk kb. 90-100° volt, azaz a zenitben is jól megfigyelhetőek voltak. A sugarak egymáshoz viszonyított helyzete és szélességük a megfigyelés tíz perce alatt nem változott. Ez is arra mutat, hogy a távoli hegycsúcsok között áttörő, párás levegőben jól látszó fénysugarakkal volt dolgom. Másnap a jelenség megismétlődött, de kevésbé látványosan.

Fényes meteor(?) napnyugtakor:

1999. október 8-án, egy pénteki napon, Kisújbányán kirándultunk. Napnyugta után pár perccel 18:05 UT körül, a világos égen egy kb. -4 – -5 magnitúdó körüli gyors villanást figyeltem meg. ÉK felé látszott, kb. 17-18° magasan láttam meg, és nem sokkal a horizont fölött hunyt ki a fénye. A pályája kb. 60°-os szöget zárt be a látóhatárral. A horizontot egyébként egy dombhát képviselte, ami kb. 20°-ot kitakart az égből. Az egész jelenség kb. másfél másodpercig tartott. Színe zöldes-kékes-fehér volt, határozottan éles neonos beütéssel. Hogy mi okozta a felvillanást, csak találgatni tudom. A legkézenfekvőbb, hogy meteor volt, de a színe a légkörben elégő műholdra, vagy rakétadarabra is utalhat. Esetleg Iridum műhold is lehetett, de ahhoz képest szerintem túl gyorsan mozgott.

A III. évezred első Jupiter megfigyelése:

A legtöbb magyar állampolgártól eltérően az előző szilveszterkor én nem himnusz hallgatással és koccintással köszöntöttem az új évezredet. Arra gondoltam ugyanis, hogy sokkal emlékezetesebb és maradandóbb emléket nyújtanak a csillagászati megfigyelések, amelyek két évezred határán készültek.

A csillagos égboltról csíkhúzós képet készítettem, ami a II. évezred utolsó öt és a harmadik évezred első öt percét foglalja magában. (Ez a fotó  az Astra előző számának (2001/6) címlapjánvolt látható.)

Az ezredforduló égboltja

(4/28-70 zoom + Olympus OM-1, Ilford Delta 400 film)

Ugyanekkor 150/525-ös mini dobsonommal rajzot is készítettem a Jupiterről, 88×-os nagyítással. A légköri nyugodtság igen rossz (3) volt, így az amúgy sem bolygózásra teremtett távcsőben nehezen látszottak részletek a sávokon belül. Csupán két rögöt és egy kivetülést láttam a NEB-ben, valamint a Ganymedes árnyékát a déli poláris területen. De igazán nem is a részletek száma volt fontos ekkor, hanem az, hogy a magam számára megörökítettem, „befagyasztottam” az ezredváltás pillanatát. Így ez nekem nem egy ellibbenő emlék csupán, hanem kézzel fogható rajz és fotó marad.

Az évezred első Jupiter megfigyelése

2000. 12. 31./2001. 01. 01-én 23:55–00:05 KÖZEI között

Gyenizse Péter (Astra 2002/1.pp. 4-5.)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
Joomla templates by Joomlashine