Kedves Szakkörtársak!

Péterrel és a Szakkörrel kötött egyezség alapján újra jelentkezek a legújabb észleléssel, melyet a Szakkör Távcsövével követtem el. Végre egybeesett a két halmaz metszete: a tiszta égbolt és a szabadidőm. 

Mai nap a növekvő Holdat vettem célba, mivel uralta az eget, így egyéb csillagok vagy mélyég objektumok levadászására nem nagyon láttam esélyt.

20 óra után 10-12 perccel hurcolkodtam ki a ház elé, ahol tökéletes rálátásom volt a Holdra. Méretéből adódóan a kereséssel nem kellett bajlódnom… :)

A szűrőmet nem tudtam rátenni az okulárra, mert a méretek nem egyeztek. Így gondoltam majd először óvatosabban nézek az okulárba, nehogy kiégjen a retinám, a Holdnak azért elég erős fénye van. De végül is nem volt gond, az okulár szépen nagyított, a teljes holdfelület bele sem fért a látómezőbe, így a fénymennyiség nem volt zavaró a szemnek.

A látvány lenyűgözött, ilyen nagyítással még nem néztem a Holdat (legalábbis úgy, hogy én lőttem be…). Reméltem, hogy mivel még nincs telehold, lehet látni pár jó kis krátert a fény árnyék határon. Szerencsém volt, így történt.

Rövid nézelődés után az a vad ötletem támadt, hogy én bizony a telefonnal belefényképezek az okulárba, így megörökítve utólag ki tudom keresni, mely krátereket sikerült megtekintenem a mai este. Bevallom nem vártam valami nagy eredményt (tulajdonképpen csak fehér pacára számítottam), de meglepően jó felvételeket sikerült készítenem a kezdetleges megoldással. Persze jó néhány felvétel értékelhetetlen lett a telefon-kamera fókuszálásának túlvezérlése miatt. Szerencsétlen egyszerűen nem tudott mit kezdeni az objektummal, sem a távolságát nem tudta értelmezni, sem a fényességéről nem tudta eldönteni, hogy most erősíteni, vagy gyengíteni kell. De kellő mennyiségű próbálkozás után itt-ott azért elkapta a fonalat és használható felvételek készültek!

A jobban sikerültekből becsatolok ide néhányat, az egyikre ráírtam a kráterek neveit is.  A képeken csak annyit változtattam, hogy a tükrös távcső kompenzálásaképpen tükröztem a képeket a számítógépen, így eredeti állásában látható, nem fejtetőn. (Persze attól függ, honnan nézzük a Holdat…. :) ) De a képek minősége eredeti, nem változtattam rajta.

Hogy tanuljak is abból, amit láttam, ne csak a látvány szépségében gyönyörködjek, interneten rákerestem a kráterek leírására. De csak a két nagy kráterről találtam így hirtelen egy-egy rövid ismertetőt, amit csatolok.

Tycho kráter: A Tycho-kráter (kb. 85 km átmérőjű) az úgynevezett központi csúcsos kráterek közé tartozik, amelyeknél a robbanástól összenyomódott alapkőzet az esemény utáni percekben visszatágult és felemelkedett. A folyamat eredményeként egy 15 kilométer átmérőjű, közel 2 kilométer magas hegyvidék keletkezett a felszíni anyagból a kráter közepén, amelynek lejtőjén omlások sávjai is megfigyelhetőek. A sugárrendszert a krátert keletkezésekor a meteor ütközésekor kirepülő törmelék- és poranyag hozta létre.

Copernicus kráter: Átmérője 93 kilométer, mélysége 3760 méter, sáncfala 900 méterrel emelkedik a környező síkság fölé, összetett központi csúcsának legmagasabb pontja eléri az 1200 métert. Hatalmas, a szélrózsa minden irányába kiterjedő világos sugársáv-rendszere 800 kilométer kiterjedésű, amit magasabb napállásnál szabad szemmel is könnyűszerrel megpillanthatunk. Az Apollo-expedíciók által visszahozott mintákból az derült ki, hogy a Copernicus-kráter kora kb. 900 millió év.

A Hold kráterei után még felkerestem egy gyors nézelődés erejéig a Vegát, és az Albireo kettősét, ami még mindig lenyűgöz. Ezeket még az erős holdfény ellenére be tudtam fogni. Ezen a ponton már nem nagyon tartott a lelkesedésem, mert erősen fázni kezdtem.  

Ennyi történt a mai este, mindenkinek kellemes éjszakát kívánok!

Judit

Néhány fotóm a Holdról:

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Események

Nincsenek események
Joomla templates by Joomlashine